Apróbojtorján

Latinnév: Agrimonia eupatoria L.
Családnév: Rózsafélék családja

 

Évelő növény egyszerű, vagy csak kevéssé elágazó szárral, mely virágzó állapotban legfeljebb 1 m magas. A levelek egyenlőtlenül páratlanul szárnyasán összetettek; a nagyobb, kerülékes, fogazott élű levélkék között kisebbek találhatók, alapjuknál pedig pálhalevelek. A sárga virágok nyúlánk, vékony fürtöt alkotnak, a szár csúcsán a virágok közötti távolság kisebb, mint az alsó szakaszokon. Júniustól késő őszig virágzik. Virágzás után a magház lefelé hajlik, csúcsán a horgas serték merevekké válnak, ezekkel a termés az állatok szőrzetéhez, az ember ruhájához tapad. A két makkocska-termés a kúp alakú magházban képződik. Bokros helyeken, tisztásokon, erdők szélén, réteken található. Hasonló hazai faj a szagos párlófű az Agrimonia procera Wallr. (A. odorata Auct.), mely ugyanúgy felhasználható.

A virágzás kezdetén gyűjtött földfeletti részek (Agrimoniae herba) cser-zőanyagokat (polifenolokat), flavonoidokat és viszonylag sok kovasavszár-mazékot tartalmaznak. Könnyen termeszthető. A cserzőanyag-tartalom a termesztett növények esetében 3-5-szörösére nő. A beszáradási arány 4:1.A népi gyógyászatban régebben tüdőtuberkulózis esetében használták. Egyes vidékeken ma is "tüdőfűnek" nevezik, de ez a név az érdeslevelűek családjába (Boraginaceae) tartozó, piros-lila-kék virágú Pulmonaria officinalis jelölésére szolgál. A párlófüvet az epehólyag és az epeutak gyulladásainak (cholecystitis, colangitis) kezelésére, valamint hasmenéses állapotok megszüntetésére használják.

Vizes kivonatai jól meghatározott antibiotikus hatással rendelkeznek, a normális bélflórát nem befolyásolják, az emberi szervezetre teljesen ártalmatlanok. Gyógytea készítésére két kávéskanál-nyi aprított drogot negyed liter vízzel 5 percig főzünk, majd negyedóra múlva szűrjük. Vastagbélgyulladásban (colitis) cukor nélkül kell fogyasztani, mégpedig a fenti adagot naponta 3-5-ször. Társítható libapimpóval (Potentilla anserina), füzénnyel (Lythrum salicaria), cickafarkkóróval (Achillea millefoliumy, ilyenkor egyenlő arányú keverékből használjuk a fenti adagot.

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Zeller

Latinnév: Apium graveolens L.
Családnév: Ernyősvirágzatúak családja

 

Az élelmezésben használt gyökereiért termesztik, de a földfeletti zöld részeit (Apit herba) is értékesítik. Fontosabbak a termések (Apii fructus), melyek illóolajában (2-3%) nagyobb mennyiségben limonen, szelinén és más monoterpének, valamint ftalidok találhatók. A kumarinszármazékok szerkezetében főleg prenillánc vagy furángyűrű található.

A nemzetség nevét viselő apigenin mellett egyéb flavonoidokat is tartalmaznak. Vízhajtó (diuretikum), melyet köszvényes (urikaemia) és reumás betegek kiegészítő kezelésére használnak. Az illóolaj nyugtató (sedatív) hatású, akárcsak a belőle elkülönített ftalidok, melyek enyhe görcsoldó tulajdonsággal is rendelkeznek. A termésdrog egyszeri adagja 1 gramm, a forrázat készítése előtt a terméseket összezúzzuk.

Vesegyulladás (nephritis) és ultraibolya sugarakkal történő kezelés esetén használata ellenjavallt. Ez utóbbi esetben photodermatosist válthat ki, ami például a a zellertermesztőknél fordulhat elő, ha a friss növény nedve a bőrre kerül és utána az erős napfénynek van kitéve.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Zab

Latinnév: Avena sativa L.
Családnév: Pázsitfűfélék családja (Gramineae, Poaceae)

 

A friss, zöld részek és ezek szárított pora, ritkán az erre a célra külön begyűjtött szalma (Avenae stramenturri) összetételében viszonylag sok kovasav mellett számottevő a vas-, mangán- és cinktartalom is. Az árpa (Hordeum vulgare L.) fiatal, zöld levelei mellett egyike a leghozzáférhetőbb szuperoxid-diszmutáz forrásoknak. Nyugtató (sedativ), vízhajtó (diuretikus), reumaellenes készítmények összetételében szerepel. Fürdőkezelésként is használják.

Javallják a húgysavszint csökkentésére a vérben (urikaemia), valamint a kötőszövet fibrinoid elváltozásával járó egyes kórfolyamatokban (collagenosis), kipróbálható az Ehlers-Danlos tünetegyüttesben. A tapasztalati gyógyászatban elért eredményeket a kovasavtartalomnak tulajdonítják.

A szárított földfeletti zöld részek a csalán (Urtica dioica) és az orbáncfű (Hypericum perforatum) földfeletti részeivel, továbbá a palástfű (Alchemilla spp.), vagy ennek hiányában a fekete ribiszke (Ribes nigrum) leveleivel társítva használhatók. E drogokkal együtt használva nagyobb mértékű kovasav-kioldódás érhető el.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Vörös áfonya

Latinnév: * Vaccinium vitisidaea L.
Családnév: Hangafélék családja (Ericaceae)

 

Alacsony termetű cserje, 15-30 cm-es, felemelkedő, elágazó szárakkal. A levelek télen is zöldek, szórt állásúak, 2-3 cm hosszúak, kerülékesek vagy tojásdadok, kissé bőrneműek, merevek, élük visszahajtott és ritkásan csipkézett; a levelek fonákán barnás pontok láthatók, erezetük szárnyas. A virágok a szárak csúcsán tömörülnek, fehérek vagy vöröses rózsaszínűek, bókolok, alakjuk csengettyűre emlékeztet. Májustól júniusig virágzik. A termés gömbölyű, vörös bogyó, átmérője 0,4-0,5 cm, íze savanykás, kesernyés. A Kárpátokban elterjedt, különösen nyirkosabb fenyvesekben és azok szélén, tőzeglápok környékén, helyenként összefüggő állományokat alkot. Csenevész példányok fennmaradnak az erdő kiirtása után a havasi legelőkön. Magyarországon ritka, védett faj.

Nem tévesztendő össze a fekete áfonyával (Vaccinium myrtillus), melynek levelei vékonyak, finoman fűrészelt-fogas élűek. Az erdélyi havasszépe (Rhododendron kotschyi Simk., R. myrtifolium) levelei bőrneműek, de élük ép, fonákuk rozsdásbarna szőrökkel borított.

A vörös áfonya leveleit (Vitis idaeae folium) szeptemberben, októberben gyűjtik, gyorsan szárítják, minél vékonyabb rétegben szétterítve, lehetőleg 25-30 °C-on, biztosítva a megfelelő légáramlatot, mert elhúzódó szárítás során megbarnulnak.

Fő hatóanyaga az arbutin nevű fenolos glikozid. Ez a levélben található enzimek hatására a redukáló tulajdonságú hidrokinonra és szőlőcukorra hasad. A legalacsonyabb arbutintartalom 3%, de elérheti a 8%-ot is.

Az arbutin szintén hangafélék családjába tartozó medveszőlő (Arctostaphylos uvaursi [L.] Spreng) leveleinek (Uvae ursifolium) is fő hatóanyaga. E drog teljes mértékben helyettesíthető a vörös áfonya leveleivel; ez utóbbi arbutintartalma kisebb, de ugyanakkor kevesebb cserzőanyag is található benne (ezért nem idéz elő gyomorpanaszokat), így kétszer akkora mennyiségben adagolható, mint a medveszőlő levél.

A vörös áfonya levelének vizes főzete a húgyutakat fertőtleníti. Legértékesebb ilyen jellegű drogunk, melynek hatása minden számításba vehető kórokozó baktériummal szemben igazolt. Vesemedence-gyulladásban (pyelitis) és a húgyhólyag gyulladásaiban (cystitis) egyaránt rendelik. Antibiotikus hatása a legkifejezettebb semleges, vagy lúgos kémhatású vizeletben. Ezért a kezelés első három napjában a betegnek főleg növényi táplálékokat kell fogyasztania, naponta 3-5-ször egy késhegynyi nátrium-hidrogénkarbonátot (szódabikarbónát) vagy 3-szor 1 g citromsavas nátriumsót bevennie, illetve napjában többször egy-egy pohár lúgos ásványvizet kell innia.

A vizes kivonat készítése: 2 evőkanálnyi feldarabolt vörös áfonya levélre 300 ml fövő vizet töltünk, negyedóráig főzzük, további negyedóra múlva szűrjük. Minél kevesebb cukorral, vagy inkább anélkül, a tea felét reggel fogyasztják el éhgyomorra, a másik felét a nap hátralévő részében, kortyonként. A kezelés második és harmadik napján is így járunk el. Nincs vizelethajtó hatása, ami előnyös, mert ezáltal az antibiotikus anyag kellő töménységet érhet el a vizeletben. A negyedik naptól kezdve a vörös áfonya levele helyett vizelethajtó gyógytea adagolandó ("cseresznyeszár", "kukoricabajusz"; varjúmák, Hibiscus trionum vizes kivonata), majd ha szükséges, folytatják a kezelést a Vitis idaeae folium főzetével. Különösen indokolt javallata visszatérő vesemedence-, illetve húgyhólyaggyulladásban, amikor a szokásos, széles hatású antibiotikumok ismételt adagolása nem célszerű.

A vörös áfonya bogyói fogyaszthatók, az éretlenek esetleg szédülést, fejfájást okozhatnak. A teljesen érett termésekből előállított szeszes kivonat a vizsgált legtöbb kórokozó, bőrgombásodást (dermatomycosis) okozó mikroorganizmus fejlődését gátolja (fungistatikum). Az érett terméseket annyi egészségügyi szesszel öntjük le, hogy ellepje. Jól zárt üvegben 3 napig állni hagyjuk, a letöltött szeszes kivonattal a bőrgombás felületet ecseteljük, hagyjuk, hogy a szesz elpárologjon, így vékony védőréteget képez a bőrön. A kezelés kétóránként ismételhető. Az egészségügyi szesszel előzőleg a kakukkfű (Thymus serpyllum) föld feletti részeit itathatjuk át, ezt leszűrve töltjük a friss áfonyabogyóra, ezáltal a hatás erősségét fokozzuk. A Vaccinium vitisidaea bogyói cianidinglikozidok mellett benzoesav-származékot is tartalmaznak, ezek hatását egészíti ki a kakukkfűben található timol és karvakrol.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Vizitorma

Latinnév: Nasturtium officinale R.
Családnév: Keresztesvirágúak családja (Cruciferae, Brassicaceae)

 

Évelő, heverő, kopasz, 10-50 cm magas szárú, a levelek szárnyaltak, a levélkék tojásdad kerülékesek, a virágok fehérek, a szirmok kb. 5 mm hosszúak, a becő sokszorosan hosszabb (13-18 mm) a szélességénél (2 mm), hengeres, kissé görbült. Források körzetében, hideg vizű patakokban él. A földfeletti részek (Nasturtii herba) főleg frissen, a glukonaszturciin nevű glukozinátot, továbbá a szintén kéntartalmú feniletil-izotiocianátot tartalmazzák, valamint nitrileket (fenil-propionil-nitril).

Salátaként is használják, valamint présnedvét. Társítják a pitypang és a csalán zsenge hajtásaival. Epehajtó tulajdonsága miatt javallják májgyulladás utáni állapotban, valamint idült epehólyag-bántalmakban (cholecystopathia chronica).

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Vérehulló fecskefű

Latinnév: + Chelidonium május L.
Családnév: Mákfélék családja (Papaveraceae)

 

Évelő növény 2 cm vastagságot elérő gyökértörzzsel, mely belül sárga vagy narancspiros. Kezdetben tőlevélrózsát fejleszt, virágzó szára kb. 80 cm magas, hosszú szőrképletek találhatók rajta. Tőlevelei szórtak, páratlanul szárnyaltán szeldeltek, 2-5 ovális, egyenlőtlenül karéjos szelettel. A szár és a levelek kékeszöldek. A szár csúcsán a 2-8 virág ernyőt képez. Áprilistól őszig virágzik. A virág két csészelevele a párta nyílásakor lehull, ekkor a bókoló bimbók kocsánya felemelkedik, a négy sziromlevél sárga. A termés 4-5 cm hosszú, becőszerű tok, a magvak feketék, fénylőek, rajtuk színtelen húsos függelékkel, mely a hangyák eledele. A növény sárga vagy narancsvörös színű tejnedvet tartalmaz.

Bokros helyeken, romokon, kőkerítéseken, erdők szélén, emberi települések közelében gyakori.

A földfeletti részeket gyűjtik virágzáskor (Chelidonii herbá), néha külön a gyökértörzseket is. Erős hatású, ezért a gyűjtésnél és különösen a szárításnál, csomagolásnál óvatosan kezelendő, mert a pora ingerlő, izgató hatású. 30-40 °C-on szárítják, 5 kg nyers növényből nyernek 1 kg száraz herbát. A friss növényből előállított készítmények erősebb hatásúak.

Tejnedve kb. 30-féle alkaloidot tartalmaz, mennyiségük ingadozó, a szárított földfeletti részekben legalább 0,40%, a gyökerekben ennél több (elérheti a 3%-ot). Izokinolin-vázas, benzofenantridin típusú alkaloidjai közül nagyobb arányban a kelidonin, szanguinarin és keleritrin található. A főleg sárga vagy vörös színű alkaloidbázisok jó része az e növényfajban felfedezett, két karboxilgyököt tartalmazó gamma-pirongyűrűs kelidonsavhoz kötődnek.

Belsőleg alkalmazva, kellő elővigyázattal, epehólyag- és májbántalmakban használják. A papaverinéhez hasonló görcsoldó tulajdonságokkal rendelkezik, kedvezően hathat a májparenchima szerkezetére és működésére is. A készítmények orvosi rendeletre használhatók. Az egyszeri adag kiszámításánál a szárított földfeletti részekből 0,5 g-os átlagos értéket veszünk alapul.

Külsőleg a tejnedvet szemölcsökre (verruca) cseppentik, melyek néhány napi kezelés után rendszerint pörkként lehullanak. Sejtosztódást gátló hatása fehérjéket bontó (proteolitikus) tulajdonságokkal társul.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Torma

Latinnév: Armoracia rusticana Gaertn., Mey. et Scherb.
Családnév: Keresztesvirágúak családja

 

A gyökér feldarabolása (reszelése) során a kéntartalmú glikozinolátokból enzim hatására feniletil- és allilmustár-olaj szabadul fel. A reszelt tormát külsőlegesen reumás fájdalmak, idegzsába (neuralgia) esetében használják.

Az egyéni érzékenységtől függően ne érintkezzék a bőrrel 10-30 percnél hosszabb ideig. Az immunbiológiai vizsgálatokban használt peroxidáz nevű enzim előállításának legfontosabb kiindulási terméke.

 

>>>>>>>>>>>>>>

Tölgy

Latinnév: Quercus robur L. (syn.: Q. pedunculata Ehrh.) és Quercu
Családnév: Bükkfafélék családja (Fagaceae)

 

Magas termetű, terebélyes koronájú fák, levelei karéjosak, a termés (a makk) kupacsban fejlődik. Erdőket képeznek vagy vegyes lombhullató erdők összetételében találhatók a síkságtól a hegyvidékig. Kérgüket gyűjtik (Quercus cortex) márciustól májusig, a fiatal, még sima felületű, legföljebb 10 cm-es átmérőjű ágakról. Sok (5-10%) cserzőanyagot (procianidineket, katechincseranyagokat, ellagitanninokat) tartalmaznak, ezért összehúzó (adstringens), helyi gyulladáscsökkentő (antiphlogistikus) és helyi vérzéscsillapító (haemostyptikus) hatással rendelkeznek.

Belsőleg ritkábban használják, más növényi részekkel együtt hasmenésellenes szerként (antidiarrhoica). Külsőleg ekcémában borogatás formájában: 1-2 evőkanálnyi aprított kérget fél liter vízzel 15 percig főznek, szűrik, a vizes kivonattal vászoncsíkokat itatnak át, és azokat a bőrelváltozásos felületre helyezik, biztosítva a szellőzést (tehát nem párakötésként) 2-3 óránként cserélve.

Sok cserzőanyag halmozódik fel az egyes rovarok peterakása következtében képződő gubacsokban. A kisázsiai Quercus infectoria Oliv. ágain a Cynips infectoria Hartig nevű gubacsdarázs szúrása következtében kialakuló Galla turcica 40-60% ún. csersavat (Acidum tannicuni) tartalmaz (a galluszsav és a digalloilsav cukrokkal képzett észterei). Toroköblögető szerként (1%-os oldatban), töményebben fogínyecsetelésre, helyi vérzéscsillapításra használják.

Tölgyfáinkon képződő gubacsokból is előállítható a "csersav". (Acidum tannicum, valamint ennek fehérjékkel képzett vegyületei sebkezelésre, továbbá hasmenéses állapotokban használtak).

Fürdőkezelés formájában a tölgyfakérget végbélrepedésben (fissura ani), egyes bőrgyógyászati kórfolyamatokban (ekzema), fagydaganatok (pernio) utókezelésére, fokozott izzadás (hyperhidrosis) csökkentésére (például lábfürdőként). Kb. 500 gramm kérget 5 liter vízzel 15-20 percig főzünk, a kivonatot a fürdővízhez öntjük, esetleg vásznon szűrve.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Tök

Latinnév: Cucurbita pepo L.
Családnév: Tökfélék családja (Cucurbitaceae)

 

A tökmagot (Cucurbitae semen) két, különböző célra használják.

1. Féregűzőként 100-150 (200) g-ból pépet készítenek, ezt kevés vízzel, tejjel, esetleg méz hozzáadásával eldörzsölik, és reggel, éhgyomorra, két részletben veszik be, majd 2-3 óra múlva ricinusolajat adnak. Hatóanyagnak az aminosavak közé sorolt, vízben jól oldódó kukurbitint tekintik. Galandféreg (Taenia solium) elűzésére szolgál.

2. A dülmirigygyulladásban (prostatitis), -túltengésben (prostata hypertrophia), jóindulatú daganatban (prostata adenoma), a rendszeres orvosi ellenőrzést nem mulasztva el; az esetleges rosszindulatú daganatok esetében a műtéti beavatkozás késleltetése csökkenti annak eredményességét.

Napi adagja 3 evőkanálnyi mag, előnyben részesítik a héj nélküli fajtákat (C. pepo L. convar. citrullina I. Greb. var. styriaca I. Greb.).

Gyulladáscsökkentő növényi szterineket (fitoszterineket), cukortartalmú összetett fehérjéket (glikoproteideket) tartalmaz nagy mennyiségű zsíros olaj mellett. Számításba jöhet a zsíroldékony alfa-tokoferol is, egyesek a viszonylag magas szeléntartalomnak is szerepet tulajdonítanak. A kezelést az első tünetek jelentkezésekor kezdik meg és hosszan tartóan folytatják.

A tökfélék családjában gyakori négygyűrűs triterpének, a kukurbitacinek, sejtmérgek, elpusztítják a daganatos sejteket, felhasználásukat gátolja a szűk terápiás index.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Tárkony

Latinnév: Artemisia dracunculus L.
Családnév: Fészkesvirágzatúak családja

 

Konyhakerti évelő fűszernövény. Jó vízgazdálkodású, nyirkosabb, de szellőzött, mélyrétegű, középkötött talajt igényel. Tősarjakkal, tőosztással szaporítják. Hozama első évben 3500-5000 kg/ha, a következő években ennek háromszorosát is elérheti.

A földfeletti részeket (Dracunculi herba) ritkán a gyógyászatban is használják. A drog mintegy 0,5% illóolajat tartalmaz, melyben sok esztragol található. Étvágyjavító hatásúnak tartják. A népi gyógyászatban magas vérnyomásos betegeknek adják, de hosszan tartó alkalmazása nem teljesen ártalmatlan.

 

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Szeder

Latinnév: Rubus caesius L.
Családnév: Rózsafélék családja (Rosaceae)

 

Tüskés cserjék, páratlanul összetett levelekkel, a málnánál a fonák fehéres. A szederfajok gyümölcse kék, sötétkék vagy majdnem fekete, a málnabokor termése piros. Erdővágásokban, erdők szélén, vágtereken teremnek, a szederfélék folyóvizek mentén is. Rendkívül változékony nemzetség nagyszámú fajon belüli rendszertani egységgel, keverékfajjal.

A szeder levele (Rubi fruticosi folium) és a málna levele (Rubi idaei folium) májustól augusztus végéig gyűjthető. Cserzőanyagokat (főleg gallotanninokat és dimer ellagitanninokat), karbonsavakat (citrom- és izocitromsavat) tartalmaz. Enyhe görcsoldó és összehúzó hatással rendelkezik. Fogyasztható idült vastagbél-gyulladásban (colitis): 2 kávéskanálnyi levélből készíthető forrázat, naponta többször ismételhető.

Étkezési tea készítésére is alkalmas, ilyenkor szokták rövid ideig erjeszteni, ügyelve arra, hogy ne penészedjék meg. Társítható a szamóca (Fragaria vesca) és a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) leveleivel.

A gyümölcsből készített szirup, főleg a málnaszörp, jó ízjavító, illetőleg ízfedő, különösen a gyermekgyógyászatban használt gyógyszerek esetében.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Szamóca

Latinnév: Fragaria vesca L.
Családnév: Rózsafélék családja (Rosaceae)

 

Évelő növény, hármasán összetett levelekkel, virágai fehérek, az elhúsosodó vacok piros, felületén vannak az apró makkocskatermések. Gyümölcsként fogyasztják. Domb- és hegyvidéki füves lejtőkön, napos helyeken, ritkás erdőkben terem.

Leveleit (Fragariae folium) gyűjtik. Ismert szerkezetű ellagitanninokat tartalmaznak (agrimoniin, pedunkulagin), melyek szabadgyökfogók. A levelekből készített gyógyteát hasmené-ses állapotokban használják. Társítható a málna (Rubus idaeus), a szeder (Rubus caesius), valamint a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) leveleivel. Idült vastagbélgyulladásban is használható. Étkezési teaként korlátlan ideig fogyasztható.

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Pipacs

Latinnév: + Papaver rhoeas L.
Családnév: Mákfélék családja (Papaveraceae)

 

Egyéves növény, a bókoló bimbók virágzáskor felegyenesednek, a két csészelevél lehull, a 4 sziromlevél élénkpiros színű, tövén fekete folttal, termése tok. Vetési gyomnövény. A szirmok (Rhoeados flos) szárítás során sötétednek, bíborpiros vagy liláspiros színűvé válnak. Alkaloidokat és az antocianinek csoportjába tartozó festékeket tartalmaznak.

Más drogokkal együtt köhögéscsillapító teakeverékek összetételében alkalmazták, felhasználása idejétmúlt. Szerepelhet viszont ún. teaszépítő szerként, mert jól felismerhető jellege miatt a teakeverék könnyebben azonosíthatóvá válik.

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Petrezselyem

Latinnév: Petroselinum crispum (Mill.)
Családnév: Ernyősvirágzatúak családja (Umbelliferae, Apiaceae)

 

A gyökereiért termesztett konyhakerti kultúrváltozatok (convar. radicosum (Alef.) Danert; subsp. tuberosum [Bernh. ex Rchb.]) vagy a főleg levelei miatt kinemesített, fűszernövényként (convar. crispum var. vulgare [Nois.] Danert) ismert fajták különböző részeit egyes országokban a hivatalos gyógyászatban is használják (Petroselini radix, Petroselini folium, Petroselini fructus), nálunk azonban csak a népi gyógyászatban.

Illóolajukban főleg fenolos anyagok találhatók, jelentősebb az apiol. Ezt a nevet nemcsak az egységes vegyület esetében használták, hanem kivonatokat, esetenként az illóolajat is így jelölték. A termések 2-6% illóolajat tartalmaznak, egyes kultúrfajtákban a mirisztin van túlsúlyban, másokban, ritkábban, az alliltetrametoxibenzol. Mindezek fenilpropán-származékok. Az apiolt régen magzatelhajtásra használták, méhre gyakorolt összehúzó hatása mellett vesekárosító, tudatzavart keltő anyag.

Görcsoldó, értágító, vizelethajtó tulajdonságai miatt a leveleket például a magas vérnyomásos betegek használják, de a hatás elérésére olyan nagy adagban kellene alkalmazni, amely már mellékhatásokkal rendelkezne. Fűszerként viszont a levelekből olyan kis mennyiséget használnak, hogy semmilyen károsító hatás nem léphet fel. A termésekből készült hideg vizes kivonat adagja 1 kávéskanálnyi, amelyet fél liter vízzel áztatnak, másnap szűrik és aznap elfogyasztják.

A népi gyógyászatban Erdélyben "vadpetrezselyem" néven használják a kocsordfajokat (főleg a Peucedanum oreoselinum L. Mnch. fajt), de a nemzetség más képviselőit is, és a petrezselyemre emlékeztető egyéb növényeket.

A Peucedanum ostruthium (L.) Koch gyökere kálciumantagonista hatású kálium-ionnal kiváltott nyúlverőér-összehúzódással szemben (a hexános kivonat).

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Pásztortáska

Latinnév: Capsella bursa-pastoris (L.)
Családnév: Keresztesvirágúak családja (Cruciferae, Brassicaceaé)

 

Egyéves vagy kétéves növény. Levelei tőlevélrózsát alkotnak, virágzata nyúlánk fürt, virágai fehérek. A termések szíves-háromszögű becők.

Közönséges gyomnövény, mindenfelé megtalálható. A földfeletti részeket gyűjtik (Bursae pastoris herba).

Méhre ható szerként tartják nyilván, elhúzódó kóros méhvérzésben (metropathia haemorrhagica) használták, hatása változó, bizonytalan, ezért legföljebb kiegészítő szerként jöhet számításba. 1-2 kávéskanálnyi drogból készítenek teát egy csésze vízzel, naponta 3-4 csészével fogyasztható.

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Paprika

Latinnév: Capsicum annuum L.
Családnév: Burgonyafélék családja (Solanaceaé)

 

Dél- és Közép-Amerikából származó konyhakerti növény, melyet nálunk nagyban termesztenek. Gyógyszerészeti célokra csak a sok (legalább 0,10%) kapszaicint tartalmazó, csípős fűszerpaprika terméseit (Capsici fructus) használják.

A kapszaicin a vanillinamid származéka, csípős íze még 1:2 milliomodnyi hígításban is érezhető. A hasonló szerkezetű nordihidro, homohidrokap-szaicin kisebb mennyiségben képződik (gyűjtőnevük: kapszaicinoidok).

A kapszaicin, illetve kapszaicinoidok mellett előforduló vegyületek a fűszerként használt paprika jellemzéséhez tartoznak, biztosítva a zamatot és színezőképességet. A zamatanyagok között található egy pirazinszár-mazék (izobutil-metoxipirazin).

A zsíroldékony, részben szesszel is kivonható sárga, narancssárga és piros karotinoidok, valamint ezek észterei közel 1%-os mennyiségben halmozódnak fel az érés folyamán. Legnagyobb arányban a kapszantin található, ezt kíséri, egyebek mellett, a kapszorubin, a violaxantin és az alfa-karotin.

A friss termés aszkorbinsav-tartalma számottevő (kb. 0,25%), de C-vitamin-forrásként a fűszerpaprikából felhasznált kis mennyiség miatt nem jelentős. A zöldpaprika (édes paprika) a lényegesen nagyobb mennyiség fogyasztása miatt ebből a szempontól fontosabb.

Egy szpirosztán dialkohol nevű, szterinvázas vegyület egyes gombafajok fejlődését gátolja.

A fűszerpaprika csípős hatóanyagai, a kapszaicin, illetve a kapszaicinoidok a bogyótermés belsejében a részleges válaszfalak felületi mirigyeiben találhatók és szesszel könnyen kivonhatók (Tinctura Capsici). Belsőleg adagolva a gyomornedv termelését fokozza, étvágyjavító hatású, serkenti továbbá a gyomorfal mozgékonyságát (motilitását) is. E célra 10-20 csepp szeszes kivonat kevés vízben feloldva a főétkezések előtt 20-30 perccel adagolható, de társítható a Tinctura amarával (ez utóbbi egyszeri adagja felnőttnél 30-120 csepp) is.

Javallatok:

Étvágytalanság (anorexia), savhiány (subaciditas), emésztési zavarok (dyspepsia).

Túladagolás esetében gyomorégést (pyrosis) okozhat, ez vonatkozik a fűszerként használt paprikára is. A kapszaicin nagy része (kb. 80%-a) a gyomorból és vékonybélből gyorsan felszívódik, de kisebb része változatlan formában távozik az emésztőrendszeren keresztül.

Külsőleg kenőcsök, kenetek, bedörzsölőszerek, tapaszok formájában ízületi és izomfájdalmakban, idegzsábában, ischiasban, keresztcsonttáji derékfájdalmakban (lumbago), ínhüvelygyulladásban (tendovaginitis) használják. Javallható továbbá ízületi gyulladással járó csontbetegségekben (osteoarthrosis), a csigolyák közötti ízületek megbetegedéseiben (spondylarthrosis), valamint az alsó végtagok keringési zavaraiban, izzadmányos mellhártyagyulladásban (pleuritis exsudativa).

Csak ép bőrfelületre vihető fel. A gyulladásos folyamatok heveny szakaszában ellenjavallt. Gyógyszeripari készítmény a Capsoderma kenőcs. A Tinctura Capsicival és metilszalicil szeszes oldatával átitatott, majd megszárított vattát a fájdalmas testrészre lehet helyezni; szárazon enyhe hatású, kissé megnedvesítve erősebb hatású.

Valamennyi külsőlegesen használt készítmény esetében a felvitel után alapos kézmosással távolítandó el a paprikatinktúra maradéka, mert a szembe kerülve erős égő fájdalmat okoz (ez vonatkozik minden nyálkahártyára).

Külsőleges kezeléskor a kapszaicin hatására a bőrben jelentős mennyiségű hisztamin szabadul fel, javul a helyi keringés, ennek következtében melegérzet lép fel. A fájdalomérzet csökkentése vagy felfüggesztése a P-anyagra gyakorolt hatáson alapszik. A P-anyag a fájdalomérzet kiváltásában, az ingerület átvitelében szerepet játszó, 11 aminosav-maradékból felépülő peptid.

Kísérleti körülmények között a kapszaicin védő hatást vált ki a légcső-hörgő rendszerre (tracheobron-chialis légutakra) csökkentve a légző-rendszer nyálkahártyájának érzékenységét külső károsító tényezőkkel szemben. A kapszaicinnel előkezelt kísérleti állatok ellenállóbbakká válnak a formalin, kén-dioxid és nitrogén-oxid által okozott légzőrendszeri ártalmakkal szemben. A kapszaicin hatását elsősorban szabadgyökök felszabadulásának gátlásán keresztül váltja ki. A külsőlegesen alkalmazott készítmények hatását illóolajokkal vagy azok egyes alkotórészeivel (kámfor, eukaliptol, mentől) egészíthetjük ki.

Az Oleoresina Capsici előállítására főleg a cayenne-i "bors" néven ismert Capsicum frutescens L. nevű faj terméseit használják, melyekből forró acetonnal vagy 90%-os szesszel kivonatot készítenek, majd az oldószert elűzik, a hátramaradó, sűrűn folyó kivonatot szintén külsőleges használatra szánt gyógyszerformák alkotórészeként használják (a kapszaicintartalom 10% körüli).

A Tinctura Capsici hajszeszek összetételében is szerepel a hajhullás megelőzésére, illetve csökkentésére.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Nyírfa

Latinnév: Betula verrucosa Ehrh.
Családnév: Nyírfafélék családja (Betulaceae)

 

Fehér kérgű fa, ágai lelógnak, levelei rombusz alakúak. Napos domb- és hegyvidékeink gerincein, erdőégések és irtások helyén, főleg savanyú talajon mindenfelé megtalálható. Termesztik is.

A fehér nyír {Betula pubescens Ehrh.) ritkább, fiatal hajtásain nincsenek bibircsei, levelei legalább a főér mentén szőrösek. Leveleit (Betulae foliutri) májusban gyűjtik. Flavonoid festékeket, illékony vegyületeket és triterpéneket tartalmaznak. A flavonoidok összmennyisége legalább 1,5% (elérheti a 3%-ot is), fontosabbak a hiperozid, a kvercitrin, a miricetin-galaktozid. A rügyekben, melyeket főleg a gemmaterápiában használnak, zsíroldékony flavonoid-metiléterek is találhatók.

Enyhe vizelethajtó hatásúnak tartják; a forrázat készítésekor késhegynyi szódabikarbónát tesznek a vízhez. A törzs tavaszi csapolása során nyert nedvet, az ún. nyírfavizet vagy viricset a népi gyógyászatban vesekövek elhajtására használják. Kísérleti körülmények között a húgykövek nagyobbodását lassítja. A napi 3x100 ml-nyi virics elfogyasztása vesekólikát válthat ki, melynek során a kisebb méretű és sima felületű, főleg kálciumfoszfát-tartalmú kövek eltávozhatnak. A levelek vízhajtó, vizeletfertőtlenítő, vesekőhajtó teakeverékek és gyógyszergyári készítmények gyakori alkotórészei.

A fa száraz lepárlásával nyert nyírfakátrányt (Pix Betulae, Pix Betulina) a bőrgyógyászatban rendelik ekcéma és pikkelysömör (psoriasis) kezelésére. A bőr faggyúmirigyeinek fokozott működésekor (seborrhoea) a kátrányt külsőlegesen szeszes készítmény és kenőcsök formájában használják oly módon, hogy a kátrány mennyisége a a készítményekben 5-20%-os arányban legyen jelen. Hasonló hatású gyógyszappan nyerésére is alkalmas. A nyírfalé és a levelek kivonata hajápoló szerek összetételében is szerepel.

Flavonoid festékeket, illékony vegyületeket és triterpéneket tartalmaznak. A flavonoidok összmennyisége legalább 1,5% (elérheti a 3%-ot is), fontosabbak a hiperozid, a kvercitrin, a miricetin-galaktozid. A rügyekben, melyeket főleg a gemmaterápiában használnak, zsíroldékony flavonoid-metiléterek is találhatók.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Napraforgó

Latinnév: Helianthus annuus L.
Családnév: Fészkesvirágzatúak családja (Compositae, Asteraceae)

 

A napraforgóolaj (Oleum Helianthí) külsőleges használatra szánt készítmények, kenőcsök és a hígabb állományú kenetek (linimentumok) gyakori alkotórésze. Olajos injekciók vivőanyaga, előzetesen tisztítják. Más zsíros olajokhoz hasonlóan az összetételében szereplő telítetlen zsírsavak miatt értékes étolaj, különösen, ha utólag adják hozzá az elkészített ételekhez vagy ha rövid ideig melegítik. Főleg linolsavat (50-60%) és olajsavat (30-40%) tartalmaz, trigliceridjeik formájában. Növényolajipari melléktermék a tisztítható napraforgó-lecitin.

A sárga, nyelves virágoknak lázcsillapító hatást tulajdonítanak.

A csicsóka (Helianthus tuberosus L.) kivadultan helyenként tömegesen jelenik meg, könnyen termeszthető. Gumói sok inulint tartalmaznak, ebből az élelmiszeripar gyümölcscukrot (fruktózt) állít elő. A nyers vagy szárított (és feldolgozott) gumó nyomelemekben (pl. szelénben) gazdag; értékes rostforrás.

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Mogyoró

Latinnév: Corylus avellana L.
Családnév: Nyírfafélék családja (Betulaceae)

 

Cserje. Levelei (Coryli fpliurri) flavonoidokat és cserzőanyagokat tartalmaznak, egyes fémekkel képzett vegyületeik szagtalanító (dezodoráns) testápoló szerek készítésére használhatók.

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Mezei zsurló

Latinnév: Equisetum arvense L.
Családnév: Zsurlófélék családja (Equisetaceae)

 

Évelő, virágtalan növény. Elágazó, feketés gyökértörzséből kétféle szár fejlődik. Kora tavasszal jelenik meg a barna, el nem ágazó termőszár, melynek csúcsán sokszögű, pajzs alakú kis sporofillumok tobozkára emlékeztető füzért alkotnak. Később, nyár elején fejlődik ki a zöld, elágazó, meddő szár, melynek ágai örvösek, merevek, tagoltak és a főszárral kb. 45 °-os szöget képeznek. A meddő vagy a nyári szár szintén feltűnően tagolt, csomóin apró levelekkel összeforrt, zárt, fogas hüvely képződik, a szártagok barázdáltak. A szár magassága 20-40 cm, vastagsága legföljebb 5 mm.

Folyóvizek mentén, árterületeken, homokos-agyagos helyeken található, előfordul nehezen kiirtható vetési gyomként is, továbbá vasúti töltéseken (utóbbi helyről nem gyűjthető). Taposásra törik, ezért legelőkön nem található tömegesen.

Összetéveszthető az Equisetum nemzetség más fajaival. Kerülni kell az összetévesztést a mérgező mocsári zsurlóval (Equisetum palustre), mely nedvesebb helyeken terem.

Az E. palustre esetében nem különböztetjük meg a kétféle szárat, mert a sporofillumfüzér a zöld, elágazó szár csúcsán jön létre, de nem minden évszakban, nem minden példányon figyelhető meg, ezért szükséges a fenti bélyegek megfigyelése (lásd 30. ábra). A mezei zsurlónak csak a meddő szárait (Equiseti herba) gyűjtik. Árnyékban jól szárítható. A száradási arány 3-5:1. 5% szilícium-oxidot tartalmaz (szárazanyagra számítva), a kovasav-származékok a hamu 70-80%-át képezik és mintegy tizedrészük kivonódik a főzés során. Flavonoidjai a kvercetin és a kempferol glikozidjai.

A vizes kivonatot 10-15 perces főzéssel nyerik. Vizelethajtó és gyenge fertőtlenítő hatásuk miatt a vesekőképződésre hajlamos egyének rendszeresen, a hosszabb időn keresztül visszatérő húgyhólyag-gyulladásban szenvedő betegek pedig az első tünetek megjelenésekor napokon keresztül fogyaszthatják.

Adagja: 1-2 kávéskanálnyi minden csésze vízre, naponta 3 csészényi zsurlófűtea fogyasztható. Köszvényes ízületi gyulladásban (arthritis urica), nem gyulladásos ízületi betegségben (arthrosis) is ajánlották. Más, szilíciumban gazdag növényekhez hasonlóan (példa a párlófű, - Agrimonia eupatorid) régen tüdőgümőkórban (tuberculosis pulmonum) használták.

Az Equisetum fajok jelenléte rontja a széna minőségét, főleg ha az 5%-nál nagyobb arányban tartalmazza. Mérgezéseket különösen lovaknál észleltek. A mérgező anyagok alkaloidok (palusztrin, nikotin) és a B1-vitamint bontó tiamináz nevű enzim.

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Meggyfa

Latinnév: Cerasus vulgáris Mill.
Családnév: Rózsafélék családja (Rosaceae)

 

Gyümölcsfa. A cseresznyefa nálunk vadon is terem, a meggyel együtt sok változatát termesztik. Gyógyászati szempontból a legértékesebb a korai fekete cseresznye, a Bigarreau Dönissen és a besztercei cseresznyefajta, valamint a spanyol és mokánymeggy.

A termések kocsányait (Cerasorum stipites vagy Cerasi stipes) értékesítik. Fő hatóanyagaik flavonoidok (dihidrovogonin, főleg a cseresznye kocsányaiban, továbbá genisztein, naringenin, kvercetin, procianidinek mindkét faj esetében); emellett számottevő mennyiségű káliumsót is tartalmaznak. Ami a procianidineket illeti, mennyiségük a meggy kocsányaiban nagyobb (átlagosan 4,2%, cianidinkloridban kifejezve), mint a cseresznyéjében (3,0%). A drog procianidintartalma az érett termések színével arányos: A C. avium cultivar. A "Dönis-sen" sárga gyümölcsű és alacsony procianidintartalmú (1,4%), a C. vulgáris cultivar. A "Black Morello" terméshúsa majdnem fekete, procianidintartalma magas (6,0%).

Enyhe vizelethajtó tea készíthető az alábbi módon: 10 g "cseresznyeszárat." 1 liter vízzel főznek 15 percig, kihűléskor szűrik, a folyadék térfogatát felforralt vízzel 1 literre kiegészítik, ezt a mennyiséget egy nap leforgása alatt fogyasztják el, másfél-két csészényit lehetőleg reggel, éhgyomorra, a többit napközben. Főleg vesekőképződésre hajlamos betegek használhatják hónapokon keresztül, csupán a folyadékmennyiséget kell esetenként emelni vagy csökkenteni. Más, vizelethajtó (diuretikus) növényekkel is társítható, például varjúmákkal (Hibiscus trionum). Húgyhólyaghurutban (cystitis), vesemedencegyulladásban (pielitis) is javallják kiegészítő kezelésként.

Flavonoidokat tartalmazó készítményei kedvezően befolyásolják a vérszérum koleszterintartalmát, védik a verőerek (artériák) falát magas vérnyomásos betegeknél, csökkentik a hajszálerek (capillarisok) kórosan fokozott törékenységét (fragilitását) és áteresztőképességét (permeabilitását).

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Medvehagyma

Latinnév: Allium ursinum L.
Családnév: Liliomfélék családja

Lapos, hosszú nyelű, több cm széles, kerülékes, 2-3 tőlevele van, zöldes vagy sárgásfehér virágai ernyőt képeznek. Lomblevelű erdőkben, parkokban helyenként tömegesen jelenik meg.

Hatóanyagai a fokhagymáéhoz (Allium sativum) állanak közel, a friss növény pépjéből ledesztillált illóolaj jellegű frakcióban vinildiszulfid és vinilpoliszulfidok találhatók. A földfeletti részekben (Allii ursini herba) prosztaglandin A, B és F jelenlétét írták le. Frissen fűszerként is használható. Felhasználása nagyjából megegyezik a fokhagymáéval.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Málna

Latinnév: Rubus idaeus L.
Családnév: Rózsafélék családja (Rosaceae)

 

Tüskés cserjék, páratlanul összetett levelekkel, a málnánál a fonák fehéres. A szederfajok gyümölcse kék, sötétkék vagy majdnem fekete, a málnabokor termése piros. Erdővágásokban, erdők szélén, vágtereken teremnek, a szederfélék folyóvizek mentén is. Rendkívül változékony nemzetség nagyszámú fajon belüli rendszertani egységgel, keverékfajjal.

A szeder levele (Rubi fruticosi folium) és a málna levele (Rubi idaei folium) májustól augusztus végéig gyűjthető. Cserzőanyagokat (főleg gallotanninokat és dimer ellagitanninokat), karbonsavakat (citrom- és izocitromsavat) tartalmaz. Enyhe görcsoldó és összehúzó hatással rendelkezik. Fogyasztható idült vastagbél-gyulladásban (colitis): 2 kávéskanálnyi levélből készíthető forrázat, naponta többször ismételhető.

Étkezési tea készítésére is alkalmas, ilyenkor szokták rövid ideig erjeszteni, ügyelve arra, hogy ne penészedjék meg. Társítható a szamóca (Fragaria vesca) és a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) leveleivel.

A gyümölcsből készített szirup, főleg a málnaszörp, jó ízjavító, illetőleg ízfedő, különösen a gyermekgyógyászatban használt gyógyszerek esetében.

 

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Lucfenyő

Latinnév: Picea abies (L.)
Családnév: Fenyőfélék családja (Abietaceae)

 

Kúp alakú koronával rendelkező fa, tűlevelei egyesével fejlődnek csavarvonal mentén, körös-körül az ágakon. Tobozai éretten lefelé fordulnak, lelógnak, egészükben hullanak le a fáról. Összefüggő, nagy kiterjedésű erdőket képeznek a Kárpátokban, az erdők legfelsőbb övét alkotja. Gyakran ültetik.

A lucfenyő kérgéből, mely az erdőgazdálkodás (fafeldolgozás) mellékterméke, fenyőgyantát állítanak elő, ez részben helyettesíti az erdei fenyőtői (Pinus sylvestris) származó, jobb minőségű terméket (Colophonium). A fenyőgyanta diterpéneket és lignánokat tartalmaz, ezek vízben nem oldódó és nem illékony vegyületek. Ragtapaszok, kötszerragasztó rögzítők készítésére használják. Ilyen például a fenyőgyanta 45%-os oldata tömény szeszben, ezzel pótolható a kötszerrögzítésre használt Pistacia lentiscus gyantájának (Mastix) oldata.

A természetes fenyőbalzsam (népiesen "fenyőszurok") kinyerése céljából a fák kérgét hosszirányban bemetszik, az összegyűlő terméket iparilag dolgozzák fel részben illóolaj, részben fenyőgyanta előállítására.

A levelek illóolaja főleg monoterpén szénhidrogéneket tartalmaz (alfa-és béta-pinén, kamfén, béta-fellandrén, terpinen, limonen, mircén), a borneol nevű monoterpén alkoholt és annak ecetsavas észterét (bornilacetát).

A lucfenyő tűleveleiből nyert illóolajos készítményeket gyógyfürdők formájában használják reumás bántal-makban, továbbá kozmetikai szerek illatosítására. A jegenyefenyő (Abies álba Mill.) tűleveleiből lepárolt illóolaj kellemesebb illatú.

A lucfenyő még fejlődésben levő, felfelé álló, piros, lágy tobozaiból köhögéscsillapító szirup készíthető. A fiatal ágvégeket is használják.

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Lestyán

Latinnév: Levisticum officinale L.
Családnév: Ernyősvirágzatúak családja (Umbelliferae, Apiaceae)

 

Évelő, 2 méter magas konyhakerti fűszernövény, kétszer szárnyalt, csupasz, fénylő levelekkel, sárga virágú ernyőkkel. A növény minden része illóolajat tartalmaz. A gyökerek (Levistici radix) közül a vastagok értékesebbek, 1-2% illóolajukban terpineol és ftalidok találhatók (butilftalid, butilenftalid, ligusztilid, ezek enyhe görcsoldó hatásúak).

Kumarinjai közül nagyobb mennyiségben az umbelliferon, bergapten és pszoralen található, utóbbi kettő furokumarin. Enyhe vizelethajtó hatásúak: 4 g szárított gyökérből 200 ml vízzel forrázatot készítenek. Más, vizelethajtó (diuretikus) drogokkal társítható. Gyógyászati célra ritkábban használják a leveleket.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Lándzsás utifű

Latinnév: Plantago sp.
Családnév: Útifűfélék családja (Plantaginaceae)

 

Gyógyászati szempontból három tőkocsányos (el nem ágazó, levéltelen szárú) évelő útifűfajnak van jelentősége, ezek a Plantago lanceolata L., a Plantago média L. és a Plantago major L. Az elágazó szárú, egyéves fajok közül a legjelentősebbek a Plantago indica L. (syn.: P. arenaria W. et K.) és a P. afra L. (syn.: P. psyllium Auct.). E két faj rendszertani besorolása vitatott.

1. A keskeny levelű vagy lándzsás útifű (Plantago lanceolata) évelő növény, lándzsás levelei tőrózsát képeznek, hosszuk 20 cm, szélességük kb. 3,5 cm, élük ép vagy csak ritkásan fogazott, a 3-5 hosszanti ér majdnem párhuzamos. A tőlevélrózsa közepéből fejlődnek a virágzó szárak, magasságuk elérheti az 50 cm-t, ezeken levelek egyáltalán nincsenek, csúcsukon az igen apró virágok tömött, tojásdad vagy hengeres füzérvirágzatot képeznek. Virágzáskor a porzók hosszan kiemelkednek a virágból.

Hasonlít hozzá a Plantago altissima, melynek szára azonban magasabb, 1 métert is elérhet, rajta 6-9 borda fut végig, levelei is hosszabbak, 5-7 erűek. Ritkább, de gyógyértéke azonos a keskeny levelű útifűével, érdemes termeszteni nagyobb hozama miatt.

2. A réti útifű (Plantago média) levelei tojásdadok, hosszuk kb. 10 cm, szélességük 3-5 cm, szőrözöttek, nyeletlenek vagy csak rövid nyéllel rendelkeznek.

3. A nagylevelű útifű (Plantago major) levelei tojásdadok, 8-25 cm hosszúak, 4-10 cm szélesek, nyelük hosszú és szárnyas. A füzér a virágzati tengely hosszának mintegy felét foglalja el.

4. A homoki útifű (Plantago indica) szára ismételten elágazó, 30-40 cm magas, a szárlevelek átellenesek, szálasak. A szár elágazásai gömbölyű vagy tojásdad virágzatokban végződnek. A termés kis fedéllel nyíló tok, benne 2-2,5 mm hosszú, 1-1,5 mm széles, sötétbarna, sokszor majdnem fekete, fénylő mag található, mely vízzel érintkezve nyálkássá válik.

5. A bolhafű (Plantago afra) az előbbi fajhoz hasonló, magvai kisebbek, jelentős mennyiségű nyálkát tartalmaznak.

Egész nyáron virágzanak.

Az első három faj közönséges a síkságtól a hegyvidékig, ösvények és utak mentén, füves helyeken. A Plantago indica folyók melletti üledékes helyeken, parlagokon fordul elő, főleg a dombvidéken. A Plantago afra a Földközi-tenger térségében terem vadon.

Az útifüvek magról szaporodnak. Az egyévesek 2-4 °C-on, az évelők 5-6 "C-on csíráznak. A növénykék az első három héten lassan fejlődnek. drogot barnásfeketére színezi. Kevés nyálka (kb. 6%) mellett a polifenolok (fenolkarbonsavak és származékaik) jöhetnek számításba hatóanyagként.

A népi gyógyászatban a friss leveleket vágott, gennyes sebekre és nehezen gyógyuló fekélyekre teszik. Ez az alkalmazási mód a befertőzés veszélyét rejti magában, de ritkán észlelhető, mert az aukubin és a polifenolok kísérletileg igazolt antibiotikus hatásúak, utóbbiaknak köszönhető a helyi vérzéscsillapító (haemostyptikus) hatás is. A friss levelek présnedve, illetve az ebből előállított kenőcsök előmozdítják a nehezen gyógyuló sebek hegesedését, használhatók továbbá aranyeres bántalmak kezelésére javasolt kúpok összetételében is.

A levelek friss présnedve és a hideg vízzel készült kivonatok (maceratum) esetében az egyes kórokozó baktériumok fejlődését gátló hatás jól kimutatható, a melegen előállított kivonatok esetében viszont nem észlelhető. A mikroorganizmusokra az aukubin hidrolízistermékei hatnak, ezek az élő növényben található béta-glukozidáz hatására képződnek; melegítéskor az enzim tönkremegy.

Belsőleg az útilapu egyik készítményét a légutak gyulladásaiban használják, főleg a gyermekgyógyászatban, mert teljesen ártalmatlanok. Légcső- és hörghurutban a folyamat kezdetén használják, a heveny szakaszban, idült folyamatokban szaponintartalmú drogokat, például a kankalin (Primula officinalis) gyökeres gyökértörzsét részesítik előnyben, az ánizs (Pimpinella anisum) illóolajával társítva.

A Plantago indica és a P. afra magvai (Psylii semen) a nyálkás hashajtók közé tartoznak. Kávéskanálnyi magot használnak kezdetben reggel és este, később csak reggel. Vízzel érintkezve a magok erősen megduzzadnak a bennük levő 12-15% nyálka miatt (xilóz és galakturonsavból épülnek fel, tartalmaznak arabinózt és esetenként ramnózt is), a belek nyomásingert érzékelő idegkészülékeire (baroreceptoraira) hatnak, fokozzák a renyhe bélmozgást. A nyálka ugyanakkor csúsztatóanyag-ként is hat, állományánál fogva előmozdítja a béltartalom kiürülését. A hatás későn érvényesül, rendszerint csak a kezelés kezdetétől számított harmadik-negyedik napon.

Teljesen ártalmatlan hashajtó, korlátlan ideig használható székrekedésben, a len (Linum usitatissimum) magvaihoz hasonlóan, szilvaízzel, reszelt almával, esetleg mézzel elegyítve. A bevitelkor bőségesen fogyasztandó folyadék (kb. 200 ml víz vagy gyógytea). A nyálkaanyag ipari méretekben is előállítható elsősorban a Plantago ovata Forsk. (syn.: P. ispaghula Roxm.) magvaiból (Plantaginis ovatae semen), melyek több (20-30%) nyálkát tartalmazhatnak. Az előbbiektől eltérően világosabb színűek és a maghéj könnyebben elkülöníthető; nyálka csak ebben, pontosabban az egysejtű bőrszövetben található, így a termék (Plantaginis ovatae testa) viszonylag még több nyálkát tartalmaz, mint az ép magvak. A nyálka főleg arabinoxilánokból épül fel. Felhasználható a tengeri vörösmoszatokból (Chondrus crispus (L.) Stackh., Gigartina stellata Stackh. és rokon fajokból) előállított karragénin helyettesítésére.

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Kukorica

Latinnév: Zea mays L.
Családnév: Pázsitfűfélék családja (Gramineae, Poaceae)

Bibeszálait "kukoricabajusz" (Maydis stigma) néven a virágzás vége felé, a szemtermések érésekor gyűjtik; a csövekből kiálló, száraz végek eltávolítandók. 10 g drogból 1 liter vízzel 5 percig tartó főzéssel, majd negyedóra utáni szűréssel enyhe vizelethajtó tea készíthető. Ez egy napi fogyasztásra javasolt mennyiség, melyet akár vízlökésként, éhgyomorra, reggel fogyasztanak el, akár ismételt adagokban, a nap folyamán.

Társítható egyéb vizelethajtó drogokkal, a varjúmák (Hibiscus trionum) földfeletti részeivel. Vesekövek képződésére (urolithiasis) hajlamos betegek rendszeresen fogyaszthatják, vagy egyszer egy héten vízlökésként. Amennyiben a mezei zsurló (Equisetum arvense) földfeletti részeivel társítják, előbb főzet készítendő, majd azt a "kukoricabajuszra" öntik, további 5 percig főzik, s ezután használják. Javallják húgyhólyag-gyulladásban (cystitis) is.

A kukorica szemtermésének csírájából előállított zsíros olajat melegítés nélkül használják az élelmezésben (saláták, majonézek készítésénél). Szitoszterin-tartalma miatt gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik, egyebek mellett a dülmirigy gyulladás (prostatitis), megnagyobbodás (prostata hypertrophia) megelőzésében, továbbá az érelmeszesedés (atherosclerosis) megelőzésére szolgáló étrend összeállításában.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Krizantén

Latinnév: Chrysanthemum balsamita L.
Családnév: Fészkesvirágzatúak családja (Compositae, Asteraceae)

Kis-Ázsia és a Kaukázus vidékéről származó, illatos, évelő dísznövény, levelei épek, hosszúkásak, csipkés-fűrészes élűek. A fészekvirágzatok sátorba tömörülnek, a sugárvirágok hiányozhatnak. Illóolaja egyes fajon belüli kémiai változatokban elsősorban karvont tartalmaz, de vannak főleg kámfor vagy nagyobb arányban ez utóbbi vegyületet és 1-tujont tartalmazó egyedei is.

Az alaktani különbségek alapján megkülönböztethető változatok a vegyi összetétel szempontjából is lényegesen eltérnek egymástól. A fehér sugárvirágok jelenlétével jellemezhető var. balsamita illóolajában általában az 1-kámfor található a legnagyobb mennyiségben, míg a sugártalan var. tanacetoides esetében az 1-karvon.

A népi gyógyászatban nevezik vénasszony bűzlentyűjének is (székely és csángó nyelvjárásokban), főleg külsőleg alkalmazzák. Belsőleg az epehólyag rendellenes működésének szabályozására szánt készítmények összetételében értékesítik.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Körömvirág

Latinnév: Calendula officinalis L.
Családnév: Fészkesvirágzatúak családja (Compositae, Asteraceae)

Egyéves növény, melynek szára elérheti a 60 cm-t. A levelek szórt állásúak, az alsók csúcsuk felé szélesednek, a felsők keskenyek, felületüket rövid, kissé durva szőrképletek borítják. A fészekvirágzat átmérője elérheti a 8 cm-t, pikkelylevelei mirigyesek, enyvesek. A nyár legelejétől kezdve a fagyok beálltáig virágzik. A virágzat szélén sugárzó nyelves virágok találhatók, ezek sárgák vagy narancssárgák, a fészek közepén csöves virágok vannak, színük a nyelves virágokéhoz hasonló vagy sötétebb, pirosasbarna. A termés görbült kaszat, felülete tüskés, hossza változó egyazon virágzaton belül is.

A Földközi-tenger mellékéről és Ázsia nyugati térségéből származó, gyakori dísznövény.

A gyógynövényként termesztett változatok annál értékesebbek, minél több sorban találhatók a fészekben sugárzó, nyelves virágok s ezek minél sötétebb narancsszínűek.

Magvai könnyen kelnek, a növények gyorsan fejlődnek. 40-50 napos korukban már virágozni kezdenek. Ha a virágzatokat folyamatosan gyűjtik -termesztése csak így kifizetődő - a növény állandóan újabbakat fejleszt.

Igénytelen növény. Kora tavasszal vetjük 50-60 cm-es sortávolságra, a magszükséglet 6 kg/ha. A vetés mélysége 2-3 cm. A teljesen kinyílt fészkek nyelves virágait kézzel gyűjtik, napos időben, de ha a fészkek a növényen maradnak, kevesebb virágzatot fejlesztenek. Ezért ajánlatos csak a legszebb példányokat meghagyni a jövő évi magszükséglet fedezésére, a többiről a virágzatok nagy részét letépni, a nyelves virágokat utána kitépni. Olykor a teljes virágzatokat is értékesítik.

A nyelves virágok könnyen összetapadnak, ezért kosarakba gyűjtik és minél hamarabb szárítják vékony rétegben szétterítve, léghuzatot biztosítva, árnyékban. A jól szárított virágok sötétben tárolandók. A hozam hektáronként 200-400 kg szárított nyelves virág vagy 1000-2000 kg teljes virágzat. A nyelves virágoknál a száradási arány 8:1.

Mellékhatásokat nem jeleztek sem belsőleges, sem külsőleges használata során.

A körömvirág magvaiból hidegen sajtolt zsíros olaj sok omega-3-zsírsa-vat tartalmaz, ennek tulajdonítható gyulladáscsökkentő (antiphlogistikus) hatása, mely szájon át adagolva is érvényesül. Célszerű a külsőleges használatra szánt, zsíros alapanyagot is tartalmazó kenőcsök készítésénél hozzáadni a nyelves virágok olajos kivonatához 1-3% magolajat.

Belsőleg egymagában is használható, de előnyösen társítható a cickafarkkóró (Achülea millefoliwri) virágzataival, egyenlő súlyrészben. A körömvirág szirmaiból 1 kávéskanálnyit egy csésze fövő vízzel leforráznak, majd 15 perc múlva szűrik. A gyógyteát gyomor- és patkóbélfekély (ulcus ventriculi et duodeni) megelőzésére, kezelésére használható. A teából félóránként, óránként egy-két kortyot fogyasztanak langyosan, lehetőleg cukor nélkül. Napi adagja 2-3 csésze.

Fehérfolyásban (leucorrhoea) hüvelymosásra használható, ilyenkor is előnyös a cickafarkkóró virágzataival társítani. Gennyes bőrgyulladásban, sebek kezelésére a virágok olajos kivonatait alkalmazhatjuk. A körömvirágolajat úgy készítik, hogy étolajjal áztatják az előzetesen két-három órán át melegen tartott és szárított virágokat. Rendszerint csak annyi olajat használnak, hogy jól átitassák a virágokat. Hat óra hosszat állni hagyják, az olajos részt letöltik (esetleg kipréselik) és 5-10-szer annyi, zsírtartalmú kenőccsel összekeverik.

Akár olaj a vízben, akár víz az olajban típusú emulziós kenőcsök készítésekor célszerű, ha mindkét fázis tartalmaz körömvirág-hatóanyagot. E célból a vízben és az olajban (zsíros kenőcsalapanyagban) egyaránt áztatunk virágdrogot, vagy a hatóanyagokat először vízzel vonjuk ki, majd megszárítás után az olajossal.

Nagyszámú kórokozóra gyakorolt antibiotikus hatása kísérletileg igazolt. Gátló hatást gyakorol a Trichomonas vaginalis nevű kórokozó ostoros véglényre. Vizes kivonatokban található nyálkaanyagok mindegyike kifejezett immunstimuláns hatású, a 35 000-es molekulatömegű a sejtfalást (phagocy-tosist) kísérleti körülmények között 50-10096-os arányban fokozza. Hámo-sodást, bőrújraképződést elősegítő tulajdonsága is bizonyított.

A nyelves virágok hatóanyagait öt csoportba sorolhatjuk:

1. vízben oldódó flavonoidok (kb. 0,8%-ban, főleg izoramnetin- és kvercetinglikozidok).

2. Zsíroldékony, sárga-narancssárga karotinoidok. A sárga színű nyelves virágokban flavoxantin típusú, oxidált xantofillek (epoxidok) vannak túlsúlyban, míg a narancssárga színűekben karotinoid szénhidrogének.

3. Vízben oldódó szaponinok, ezek az oleanol-sav glikozidjai, valamint zsíroldékony triterpénalkoholok, melyek közül a fa-radiol és monoészterei gyulladáscsökkentők.

4. Kis mennyiségű (általában 0,1%-nál kisebb hozammal kinyerhető) illóolaj. A teljes fészekvirágzatok illóolaj-tartalma 3-4-szer nagyobb, mint a nyelves virágoké. Felhasználásuk hátránya viszont, hogy a hatóanyagok kinyerésében lényegesen több kivonófolyadék szükséges és az egyéb hatóanyagok mennyisége kisebb.

5. Vízben oldódó nyálkaanyagok, főleg ramnoarabinogalaktán és két arabinoga-laktán, molekulatömegük 15 000, illetve 25 000 és 35 000. Az utóbbi felépítésében az arabinóz 49%-os, a galaktóz 51%-os arányban vesz részt.

Mellékhatásokat nem jeleztek sem belsőleges, sem külsőleges használata során.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Komló

Latinnév: Humulus lupulus L.
Családnév: Kenderfélék családja (Cannabinaceae, Cannabaceae)

 

Felfutó, csavarodó szárú, kétlaki, évelő növény, ujjasán karéjos levelekkel. Gyógyászati célokra a vadon előforduló példányok tobozra emlékeztető termős virágzatait értékesítik. Patakok, folyók mentén csalitokban, bokros helyeken található, fákra fut fel. Nagyban termesztik különböző kultúrváltozatait a söripar részére. Utóbbiak vegyi összetétele a fajtától függően is sokkal változóbb, gyakran gombaölő permetezőszerek maradékai is megtalálhatók.

A termős virágzatok (Lupuli strobulus) még zöldessárga állapotban gyűjtve, szobahőmérsékleten szárítva, nyugtató (sedativ) hatásúak. Más, hasonló növényi termékekkel együtt szerepel gyógyteák és gyári készítmények összetételében, melyeket az alvás zavaraiban, nyugtalansági állapotokban, szorongásos betegeknek rendelnek. Egyszeri adagja 0,5 g.

Illóolajat (kb. 0,5%; ebben főleg mircen, farnezen, kariofillen, humulen), továbbá egy gyantaszerű anyagot tartalmaz, melyben humulon, lupulon és egyéb, floroglucin-származékok találhatók. Flavonoidtartalmuk legalább 0,25% kell legyen, e vegyületcsoportból származtatható a xantohumol, melynek mennyisége szintén csökken a tárolás során.

Hatása a termős virágzatok teljes sárgulásának állapotában, illetve hosszabb ideig tárolt drog esetében is gyenge, noha a nyugtató hatású anyagok bomlástermékei közül a metil-butenol is csökkenti a központi idegrendszer kórosan fokozott ingerlékenységét. Kivonatai jobban tárolhatók. A tobozpikkelyekről ledörzsölt mirigyeket (Lupuli glandulae) is használják.

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Kömény

Latinnév: Carum carvi L.
Családnév: Ernyősvirágzatúak családja (Umbelliferae, Apiaceae)

 

Hatóanyagai és felhasználása

A kömény-"mag" (Carvi fructus) legalább 2,5% illóolajat tartalmaz, de elérheti a 7%-ot, tetraploid fajtáknál a 1096-ot is. Az illóolaj mennyisége a tárolás első hónapjaiban nő akkor is, ha a nedvességtartalom állandó. Az illóolaj fő alkotórésze egy gyűrűs keton, a karvon (60-85%), ezen kívül dihid-rokarvont és karvakrolt is tartalmaz. A karvon a limonen nevű szénhidrogénből képződik a növényben, a kettő aránya ezért az érés fokával változik. A karvon ebben a fajban jobbra forgató (a fodormentában balra forgató). A zöld növény limonen nyerésére szolgálhat.

Az illóolaj (Aetheroleum Carvi) étvágyjavító (aperitiv) és szélhajtó (karminativ) hatású. Csecsemők görcsös hasi fájdalmában (kólikájában) egy kávéskanálnyi magra 200 ml fövő vizet öntünk, 1 percig forraljuk, 10-15 percig állni hagyjuk, majd szűrjük. Az így elkészített vizes kivonatból félóránként - óránként egy mokkáskanálnyi (fél kávéskanálnyi) mennyiséget adunk, langyosan, cukor nélkül. A csecsemő szervezetébe a környezetből kolibacillus (Escherichia coli) kerül, egy olyan mikroorganizmus, melyre a szervezetnek feltétlenül szüksége van, minden emberben megtalálható.

Amikor a néhány napos csecsemő szervezetébe jut, a vékonybélben is megtelepedhet, ahol görcsöket okozhat. A köménymag hatóanyagai előmozdítják, hogy a vastagbélben kialakuljon az az együttélés (szimbiózis), melyre szükség van. A szélhajtó növények szabályozzák a gyomor- és bélfal normális tónusát, a simaizmok görcskészségét csökkentik, de az ellazult izmok rugalmasságát is helyreállítják, ami a felnőttek bélgáz-képződéses, puffadásos állapotaiban (meteorizmus) jótékony hatású.

A készítmények előállítása, illetőleg adagolása során figyelembe veendő, hogy a napi adag testsúlykilogrammonként 1 mg karvon, az egyszeri adag 0,1-0,15 g illóolaj (3-4 csepp). Túladagolás esetében idegrendszeri melléktünetek léphetnek fel.

A kömény-"magot" az élelmiszeriparban fűszerként használják, különösen a sütőiparban, húsiparban és likőrgyártásban.

Termeszteni a csapadékdús domb- és hegyvidéken érdemes. A köménymagot (tulajdonképpen egymagvú kaszattermésről van szó ) a vadon termő növényekről is gyűjtik, de az így beszerezhető mennyiség legfeljebb a családi szükségletet fedezheti. Gyógyszertári és ipari nyersanyagként termesztik. A nemesítési munkálatok célkitűzése a nagyobb hatóanyag-tartalom elérése mellett az olyan fajták nyerése, melynek termése nehezebben válik le a szárról, ezért a pergés általi szemveszteség kisebb. Egyéves fajtáinak termesztése gazdaságosabb.

Termesztésére legalkalmasabbak azok a talajok, melyek kellő nedvességtartalmúak, morzsalékos szerkezetűek, viszonylag könnyűek, mély rétegűek.

Tavasszal, a vetőágy előkészítésekor műtrágyázzuk (N-90, P-60, K-40 kg/ha). A vetést kora tavasszal végezzük, 2-2,5 cm mélységre, 40 cm-es sortávolságban, hektáronként 10-12 kg vetőmagot számítva. Ha vegyesen vetjük mákkal, 50 cm-es sortávolságot hagyjunk, 8 kg köménymagot és 1-2 kg mákmagot számítva egy hektárra. Az első évben mustárral együtt is termeszhető, de utóbbit csak a köménynövénykék megjelenése után vessük el, 8-10 cm-es távolságra.

A vetőmagszükséglet 8 kg/ha. A mákot a sorokon belül kb. 30 cm-re ritkítjuk. Társnövénnyel együtt vetve 15-20%-kal nagyobb jövedelmet hoz. A vetés után kb. 3 hét múlva kel ki. Az első napokban begyomosodott köményvetés lassan fejlődik még akkor is, ha utólag a gyomot eltávolítjuk. A második év tavaszán a sorok irányára merőlegesen boronálunk, közötte kapálunk.

A rendellenes alakú, méretű és zöld színű virágok nem hoznak termést. Károkat okozhatnak a mezei egerek is, melyek az első év végén a gyökereket fogyasztják el.

Gyomirtásra alkalmasak a fenilmetil-karbamid-tartalmú és a triazinszerkezetű vegyszerek.

A termések érése egyazon tövön is elhúzódó, az egész tábla viszonylatában igen egyenlőtlen. Nehézséget okoz továbbá, hogy a termések könnyen leperegnek. Ezért a begyűjtést a teljes érés előtt kezdjük, amikor a termések 35-45%-a barna, nagy részük még éretlen. A levágott szárakat kévékbe kötik, majd kalangyákba rakva a mezőn utóérésnek vetik alá. A gépi aratást akkor kezdjük el, amikor a termések 60-70%-a érett. Ebben a szakaszban valamennyi műveletet ajánlatos a kora reggeli órákban, harmatos időben végezni a kaszatok pergésének csökkentése céljából. A kicsépelt kaszátokat azután száraz helyen tartjuk, gyakran forgatva, a száradási arány 1,5:1. Szellős zsákokban tárolandó. A terméshozam 800-1200 kg/ha.

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Kerti mák

Latinnév: + Papaver somniferum L.
Családnév: Mákfélék családja (Papaveraceae)

Egyéves kultúrnövény. Szára 50-150 cm magas, fajtánként változóan alig vagy kifejezetten elágazó, hamvas, kékeszöld. Az alsó levelek nyelesek, a felsők ülők, alapjuk részben szárölelő. Alakjuk változó: hosszas-tojásdad, szélük szabálytalanul bemetszett, esetleg karéjos. Virágai magánosak, a bimbók bókolok, nyíláskor felegyenesednek, a szirmok kibontakozásakor, reggel, a két, csónak alakú csészelevél lehull. A szirmok színe változó, vannak fehér, rózsaszínű, piros, lila színű kultúrváltozatok, a sziromlevelek tövén sötétebb folt látható.

Június második felétől július közepéig virágozhat. A termés együregű, sokrekeszű tok, melynek alakja szintén fajtánként változó: majdnem gömbölyű, tojásdad, körte alakú, hordószerűen megnyúlt vagy szélesebb, mint hosszú. A tok csúcsán megtalálható a maradandó, koronaszerű bibe, karéjainak száma megfelel a termőlevelek, illetőleg a termés belsejében sövényszerű rekeszek számának. A tok alatt a száron bütyökszerű csomó van, ehhez ízesültek a virágtakaró levelei.

Egyes fajtáknál a tokon a bibekaréj alatt nyílások képződnek, a legtöbb fajta tokja nem nyílik fel. A magvak a tok belsejében hosszirányban végigfutó részleges válaszfalakon, sövényeken képződnek és éretten a tokba hullanak, mely ilyenkor mozgatásra zörög. A magvak vese alakúak, hálózatos felületűek, színük is változik fajtánként, lehetnek kékek, majdnem feketék, szürkék, sárgák, fehérek. A növény tejnedvet tartalmaz.

A mák vadon nem fordul elő, ősi élelmiszer-, olaj- és gyógynövényként termesztik.

Nagyszámú változata (fajtája) van. Nálunk a tenyészidőszak tartama 120-140 nap. Magvai már 1 °C-on is csíráznak, a legmegfelelőbbek a 3-6 °C közötti hőmérsékleti értékek. Fejlődésének első hónapjában a növénykék számára legkedvezőbb hőmérséklet 10-15 °C, később a mérsékelt meleget kedveli. A fejlődés elején csapadékigényes; a tőlevélrózsa állapot egyedfejlődésének leghosszabb szakasza (közel fele). A tokok képződésekor és érésekor a magasabb hőmérséklet és a száraz idő kedvezőbb.

Áttelelő fajtái is termeszthetők nálunk (őszi mák).

Hatóanyagai és felhasználása

A mák tejnedvében több mint 25 alkaloid található, melyek egy jellemző vegyülettel, a mekon- és más savakkal sókat képeznek. A mák alkaloidjai a gyökérben képződnek, onnan szállítódnak folyamatosan a növény ellenkező csúcsa felé, az érő állapotban levő tokok az egyed összalkaloid-tartalmának 70%-át halmozzák fel. Az össz-alkaloid-tartalom, de az egyes alkaloidok egymáshoz viszonyított aránya részben öröklött tulajdonságok, de jelentős mértékben változnak a környezeti tényezőktől függően is.

A máktok fő alkaloidja a morfin, mennyisége és gyógyszeripari értéke miatt egyaránt. A morfin egyes szerkezeti elemei eltérnek a társalkaloidokétól, ezért ipari elkülönítése is könnyebb, mint bármelyik alkaloidé külön-külön. A morfin fenantrénvázán egy szabad alkoholos és egy szabad fenolos hidroxilcsoport található. A nagyobb mennyiségben képződő többi 5 társalkaloid (mellékalkaloid) közül a kodein a morfin metilezett származéka, nincs szabad fenolos csoportja, míg a tebain a morfin kétszeresen metilezett származéka (nincs sem szabad fenolos, sem szabad alkoholos csoportja).

A nagyobb mennyiségben található másik három alkaloid benzil-izokinolin-vázzal rendelkezik, ilyen szerkezetű a papaverin, a narkotin (más néven noszkapin) és a narcein. Gyógyszerként a morfint, a kodeint, a papaverint és a narkotint használják, de a növényi nyersanyagból csak a fő alkaloidot, a morfint vonják ki, ennek átalakítása révén nyerik a kodeint; a papaverint szintetikus úton állítják elő; a narkotint esetenként előállítják ugyan a növényi nyersanyagból, de rendszerint más, szintén természetes hatóanyagok képezik gyártásának kiindulópontját. A másik két társalkaloidot, a tebaint és a narceint gyógyszerként nem alkalmazzák, de a tebainból kodein állítható elő.

A mák alkaloidjainak kinyerésére 3 módszert dolgoztak ki:

- 1. Az érőfélben levő, a végleges méreteiket elért, de még behorpadó falú tokokat finom pengékkel megkarcolják úgy, hogy a tejnedv felületükön cseppek alakjában megjelenjék (nem vágják át a tok falát, hogy elkerüljék a tejnedv be-csurgását a tok belsejébe). A tejnedv (látex) -cseppek a levegőn elvesztik hófehér jellegüket, megsárgulnak, megbarnulnak, besűrűsödnek, ezáltal kb. 12 óra múlva tokonként, kézzel összegyűjthetők; így nyerik az ún. nyers ópium- "kalácsokat", melyek morfintartalmát 10%-osra beállítva készül a gyógyszertári ópium, ez utóbbiból kivonatok, tinktúra állítható elő, vagy a morfingyártás kiindulóanyagát képezheti. Az ópium kábítószer (stupefians) és további tiltott termékek előállítására szolgálhat, ezért a kábítószervisszaélés (csempészés) lehetősége miatt előállítása, forgalmazása gondot okoz. Ennek a veszélynek kiküszöbölése szempontjából is lényeges a másik két kinyerési mód, mely ugyanakkor nem annyira munkaigényes.

- 2. Kabay János módszere szerint a morfint az érett máktokokból (ún. mákfejek, mákgumók) vonják ki a gyógyszeriparban, ezáltal a maghozam külön értékesíthetővé válik, ez a leggazdaságosabb eljárás. A magvak sok fehérjét (kb. 20%-ot) és zsíros olajat (45-5596-ot) tartalmaznak, az élelmezésben, élelmiszeriparban, olajfestékek előállítására használják. A gyógyszeripari nyersanyagként használt máktokok (Papaveris fructus, Papa-veris "capita") 0,2-0,4% morfint tartalmaznak, a kinemesített ún. alkaloidmákfajták esetében 0,5-0,8%-ot. Sikerült ennél nagyobb morfintartalmú mákfajták kinemesítése is, de a további termesztés során a mennyiség ismét csökken.

- 3. A morfin előállítható a zöld növényből is ("zöld mák", vagyis a növény földfeletti részei, esetleg a gyökerekkel együtt), szintén kivonással, melyet rendszerint erjesztés előz meg. A mákot ebben az esetben csak a virágzásig vagy a termések képződéséig termesztik, elsősorban olyan vidékeken, ahol a termések, illetőleg magvak úgysem érnek be.

A morfinból állítják elő félszintézissel a kodeint, mert a növényi nyersanyagból történő kivonása nem gazdaságos. A morfin adja olyan félszintézissel nyert származékok alapját is, melyek a növényekben nem fordulnak elő. A legismertebbek közül ilyen például az apomorfin és a heroin. Az apomorfin központi hánytató hatású, a heroin veszélyes kábítószer, nem használják gyógyszerként.

Valamennyi készítményre, mely ópiumot, morfint vagy hasonló hatású származékot tartalmaz, a kábítószerekre vonatkozó szigorú szabályok érvényesek. A morfin a legerősebb központi fájdalomcsillapító szerek közé tartozik. Az emberi szervezetben képződő ún. endomorfinok (endorfinok) nem alkaloidok. A morfinnak, akárcsak az ópiumnak és készítményeinek az a legnagyobb hátrányuk, hogy megszokáshoz vezetnek (a kezdetben hatásos adag ismételt használat esetében már nem elegendő), majd kialakul a függőség (dependencia), akárcsak a többi kábítószerrel kapcsolatban. Egyike a legerősebb fájdalomcsillapítóknak, emellett csökkenti a fájdalomtól való félelmet, szorongásérzést is.

A kábítószerek forgalmazását és használatát szabályozó szigorú intézkedések esetenként kivételeket is tartalmaznak, ezek nem vonatkoznak a morfinra, de szerepelnek az ópium egyes készítményeivel szemben. Az ópium erős hatású szer bélgörcsök esetében, a fokozott bélmozgásokat (peristaltikát) szünteti.

A társalkaloidok közül orvosi vényre szolgáltatják ki a kodeintartalmú gyógyszereket. A kodein nem tekinthető kábítószernek, noha tartósabb használata során kedvezőtlen hatásokra kell számítani (ezért nem szolgáltatják ki korlátlan mértékben). Fő javallatként köhögéscsillapítónak rendelik.

Fájdalomcsillapító hatása igen gyenge, noha szerkezetét illetően csupán egy metilgyökben különbözik a morfintól. Fokozza más fájdalomcsillapítók hatását. Kodein helyett használják a mák egy másik társalkaloidját, a narkotint (noszkapint) is, ennek előnye a kodeinnel szemben, hogy csak a köhögési reflex központját nyugtatja, nem bénítja a légzőközpontot. A köhögés a szervezet védekezési reflexe, a köhögés okát kell felderíteni, de fokozott ingerlékenység csökkentésére, a beteg éjjeli nyugalmának biztosítására, műtétek utáni állapotokban, a szív munkájának tehermentesítésére rendelhetik. A narkotin további előnye a kodeinnel szemben, hogy a hörgők (bronchusok) görcsét csökkenti, hátránya viszont, hogy a kedvező adag és a túladagolás közötti viszony (terápiás hányados) kisebb.

A papaverin sem tartozik a kábítószerek közé, gyakran rendelt görcsoldó minden életkorban. Használják egymagában is vagy társítják a nadragulya (Atropa belladonna) alkaloidjaival, főleg atropinnal. A papaverin a simaizmokra hat (musculotrop spas-moliticum), az atropin idegi úton (neurotrop spasmoliticum). Ilyen gyógyszereket rendelnek gyomorgörcsben (gastralgia spastica, spasmus pylori), bélgörcsökben (colica intestinalis), vesekőrohamban (colica nephritica), az epehólyag görcsös állapotaiban (colica biliaris), görcsös menstruációs zavarokban (colica menstrualis; dysmenorrhoea).

A máktokok szerepelhetnek egyes teakeverékek összetételében, az éretlen tokokat régebben adták csecsemőknek, kisgyermekeknek, ez a felhasználás idejétmúlt, ártalmas, veszélyes szokás.

A mák magvai éretten nem tartalmaznak alkaloidokat. Nem teljesen érett magvak belekerülhetnek ugyan az élelmiszerként forgalomba hozott termékek összetételébe, de azt nem használják olyan mennyiségben, hogy alkaloidhatással számolni kellene.

A nálunk dísznövényként termesztett, évelő, nagy virágú Papaver bracteatum Lindl. gyökerei, részben földfeletti szervei is, sok tebaint tartalmaznak, ezért a gyógyszeriparban kodein előállítására használhatók, és a fajt többfelé nagyüzemi méretekben termesztik. Felismerhető arról, hogy a csészelevelek alatt fellevelei (murvalevelei) vannak, mégpedig a virágzó szár felső harmadában vagy közvetlenül a virág alatt, számuk 3-8, kevéssé szőrözöttek, a bimbó egyenes szár csúcsán képződik, a szirmok sötétpiros színűek, tövükön fekete folt vagy csíkok találhatók. Hasonlít hozzá a Papaver orientale L. és a Papaver pseudo-orientale Fedde.

Előbbinél a fellevelek a virágzó szár közepe táján találhatók, gyakran hármasával, a bimbó bókoló, a szirmok narancsszínűek, tövükön nincs sötét folt. A Papaver pseudoorientale esetében a fellevelek közvetlenül a virág alatt találhatók ugyan, de rendszerint kisebb számban, mint a P. bracteatumnkl, a bimbók nem bókolok, a szirmok narancssárgák, a sötét folt jelen lehet alapjuknál, de ez a bélyeg nem állandó jellegű. Míg a P. bracteatum sziromlevelei szárítva is megőrzik színüket, a hozzá hasonló két faj szirmai rendszerint kifakulnak a tárolás alatt.

Termesztése

A mákvetéseket az erős hatású növényekre vonatkozóan rendszabályok betartásával létesítik.

Nálunk kettős hozamú növényként termesztik, mégpedig magvaiért (esetleg zsíros olajáért is) és a kicsépelt, üres tokokért, melyek gyógyszeripari nyersanyagot képeznek.

A mák termékeny, gazdag humusztartalmú, jó fizikai tulajdonságokkal rendelkező talajt igényel és munkaigényes. A legalkalmasabbak a könnyebb csernozjomos és hordalékos talajok, melyeknél a talajvíz szintje legalább 2 m mélységben van.

Jól trágyázott kapásnövények után ajánlatos termeszteni. Az elővetemény után a talajt 20-25 cm-es mélységben felszántjuk, tavasszal tárcsás boronával vagy kultivátorral megműveljük, majd hengerezünk.

Amennyiben az előveteményt nem trágyáztuk meg, az őszi szántás alkalmával 30-40 t/ha jól érett istállótrágyát dolgozunk a talajba, és adagolható P-60 kg/ha is. Tavasszal használjunk 70 kg/ha N-t (kb. a felét vetéskor, a második felét egyeléskor). A termesztés sikere nagy részben a vetés időpontjától függ, amelyet azonnal a hótakaró elolvadása, a tartósabb fagyok megszűnése után végzünk. A sortáv a fajták szárának elágazásától függően 40-50 cm, a vetés mélysége pedig 1,5 cm; a mélyebbre került magvakból legyengült növénykék fejlődnek, a felülethez közelebbi talajrétegek viszont hamarabb kiszáradnak, ennek elkerülésére mindenképpen indokolt a vetés utáni könnyű hengerezés.

A vetőmagszükséglet 3 kg/ha, ezt 1:4 arányban elegyítjük olyan mákmaggal, mely nem csírázóképes, vagy amelyből életképtelen növénykék fejlődnek (sugárkezeléssel érhető el), de a vetőmaghoz tehetünk hasonló méretű és súlyú, szintén nem csírázó (leforrázott, majd megszárított), egyéb növényektől származó magot is. zermagsúly fajtánként változóan 0,3-0,6 g.

A növénykék megjelenésekor gyomtalanítani kell. Vegyszeres gyomirtásra a szakkönyvek környezetkímélő szereket ajánlanak. Munkaigényes a ritkítás és az egyelés. Amikor a növénykék 4-6 levéllel már rendelkeznek, soronként ritkítan-dók, 10 cm-enként csokrozva. Ha már 10 levelet fejlesztettek, még egyszer ritkítsuk egyeléssel. Ilyenkor - mint említettük - műtrágya adagolható (ammóniumnitrát).

A leggyakoribb és legveszélyesebb betegségek a levelek helmintospóriu-mos fertőzése, melyet a Pleosporapa-paveracea okoz, a mák peronoszpórás fertőzése, melynek okozója a Peronospora arborescens és a mák entilómás üszögje, melyet az Enthylo-ma fuscum idéz elő. A magvakat vetés előtt célszerű pl. tetrametil-tiur-amid-diszulfid tartalmú gombaölő szerrel csávázni (2-3 g/liter). A vetést később 1%-os bordóilével permetezhetjük, még jobb, ha ezt cink-ditio-karbamát tartalmú (0,3%-os), illetőleg a mangán-etilén-dito-karbamátnak cinkkel képzett komplexét tartalmazó permetlével (0,2%) végezzük.

A kártevők közül gyakoribb a drótféreg (Agriotes lineatus), a levéltetvek (Aphis fabae), a gyökerek barkója (Stenocarus cardut) és a mák tokbarkója (Ceutorrhinchus macula-alba). Védekezésre engedélyezett rovarirtókat (0,08%) használnak. A máktokbarkó kártétele ellen bizonyos fokig védelmet jelent az amúgy is indokolt igen korai vetés. Mákot ugyanarra a területre nem tanácsos 4-5 éven belül vetni.

Az aratást akkor kezdik meg, amikor a tokok fala már merev, sárgásszürkék és nagy részük rázáskor zörög. A termések érésekor a jelentkező tartósabb esőzések során a tokok beázhatnak, hatóanyag-tartalmuk csökkenhet, a magvak utólag könnyen megpenészednek. Ez a kártétel kisebb, ha a fajták bibekoronája kúpos (tehát nem kifejezetten homorú, tálszerű), a tok falát pedig viszonylag vastagabb viaszréteg borítja. Az aratás gabonakombájnokkal történhet, amelyeket úgy állítanak be, hogy a legnagyobb magasságon vágják le a szárak csúcsát, minél rövidebb (legfeljebb 10 cm-es) kocsánnyal. A szár- és levéltöredékek mindig csökkentik a nyersanyag értékét. Kisebb területeken a tokokat sarlózzák vagy kézzel szedik össze.

A maghozam 700-1000 kg/ha, a toknyeredék pedig 350-500 kg hektáronként. Cséplés után a magvakat tisztítjuk, utószárítást követően sűrű szövésű vászonzacskókban, száraz helyen tárolják, ellenőrizve, hogy ne fülledjenek be, ne penészesedjenek meg.

Vetőmag nyerésére célszerű külön parcellákat létesíteni, melyek legalább 1,5 km-es távolságra legyenek más fajtáktól; virágzás előtt és alatt eltávolítjuk a nem megfelelő sajátságú egyedeket (például alig elágazó szárú fajták esetében az elágazó szárú példányokat). A máknemesítés során legalább 5 évig kiválasztjuk a magas hatóanyagtartalmú tokokat; a kémiai meghatározási módszerek eléggé érzékenyek ahhoz, hogy egyetlen tok alkaloidtartalma is mérhető legyen, ezért a vetőmagot tokonként külön kezeljük.

Az el nem ágazó vagy csak 2-3 tokot fejlesztő fajtákat, melyek szára minél egyformább magasságú legyen, azért részesítik előnyben, mert a gépi betakarításnál csak így nyerhető egységesen értékes (kevés szárat, levelet tartalmazó) ipari nyersanyag, a sűrűbb vetés miatt pedig a hozam gyakorlatilag ugyanolyan, mint az elágazó szárú változatok esetében.

Utóbbiakat gyakran találjuk háztáji kiskertekben, ahol a kevés, egymástól kellő távolságban fejlődő egyedekről az érés sorrendjében szedik le a tokokat, így a maghozam nagyobb, mintha kevés tokot fejlesztő mákot termesztenének. Az őszi mák termesztése sok szempontból könnyebb, de könnyen kifagyhat, vagy a tokok hatóanyag-tartalma kisebb.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Kék iringó

Latinnév: Eryngium planum L.
Családnév: Ernyősvirágzatúak családja (Umbelliferae, Apiaceae)

 

Évelő növény, tőlevelei teljesen épek, felsőbb szárlevelei viszont tagoltak, merevek. Szára, főleg felső részében, kékes színű. Az apró virágok tömött fejecske virágzatot alkotnak, melyek alapjánál kissé szúrós, merev gallér található. Legelőkön, kaszálókon terem. A földfeletti részek (Eryngii plani herba) júliusban, augusztusban gyűjthetők. Ritkábban értékesítik az ördögszekér vagy mezei iringó (Eryngium campestre L.) földfeletti részét (Eryngii campestris herba), ennek a fajnak tőlevelei is tagoltak, szárai, virágzatai nem kék színűek.

A fő hatóanyagok szaponinok. Használják légcsőhurutban (tracheitis) és a hörgők gyulladásaiban (bronchitis), de szamárköhögés (pertussis) tüneti kezelésére is. Egy kávéskanálnyi drogot 150 ml vízzel 10 percig főzünk, negyedóra múlva szűrjük, mézzel ízesítjük. Ez az adag naponta 3-szor ismételhető, langyosan vagy melegen fogyasztják, kortyonként.

Régi népgyógyászati szer, melynek alkalmazása feledésbe merült, majd miután a harmincas években Páter Béla felfigyelt használatára, ellenőrizték hatását, előállították szaponinjait, melyeknek szerkezetét is felderítették.

Legártalmatlanabb köptető hatású növényeink közé tartozik, melyet ezért a gyermekgyógyászatban, valamint időskorúak kezelésére is javallnak. Társítható a vadon termő kakukkfű vagy vadcsombor (Thymus serpyllurri) földfeletti részeivel, melyeket csak az utolsó percben teszünk a kék iringót tartalmazó fövő vízbe, hogy illóolaj-tartalmát ne veszítse el.

A két növény társítása által nyert szeszes kivonat gyógyszertárban állítható elő a következőképpen: 30 g Eryngii plani herba és 15 g Thymi herba (vagy 20 g Serpyl herba) elegyét 70°-os szesszel átitatnak, egy órán át állni hagyják, a szeszes kivonatot leszűrik; a növényi részeket 500 ml vízzel felfőzik, negyedóráig állni hagyják, szűrik; a két szűrletet egyesítik, kiegészítik vízzel 600 ml-re és annyi cukrot adnak hozzá, amennyi feloldódik. Felnőtteknek napi 3-5 evőkanálnyit adagolnak. Ezt az édesített, szeszes folyadékot (elixírumot) jégszekrényben is csak korlátolt ideig lehet tárolni (használatkor a kanalat pár percre forró vízbe teszik).

 

 >>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Kapor

Latinnév: Anethum graveolens L.
Családnév: Ernyősvirágzatúak családja

Konyhakerti fűszerként termesztett egyéves faj. A földfeletti részek (Anethi herba) kb. 0,3% illóolajat tartalmaznak, melynek fő hatóanyaga a karvon (elérheti a 45%-ot, mennyisége a növény fejl%